Homéroszt elhagyva az ember már valóban páros lábbal ugrik a sötétbe. Az ő nevével fémjelzett nagy eposzokat félig-meddig olvastuk annak idején az iskolában, illik őket ismerni, s ebben számtalan irodalmi és kulturális utalás illetve modern feldolgozás, például filmek is segítségünkre vannak. Ami időben Homérosz után következik a görög irodalomban, arról már az átlagos műveltségű embernek csak hézagos fogalmai vannak: igen, léteztek görög dráma- és történetírók, akik jeles műveket alkottak, volt egyszer egy Szophoklész és egy Hérodotosz, sőt, a líra is megpendült itt-ott (Szapphó!!!), de a többi néma csend.

Nem szégyellem - na jó, egy kicsit - de magam is ennyi műveltséggel felvértezve vágtam neki a következőknek.

Homérosz évszázadából még egy nevet tart nyilván az irodalmi emlékezet, még egy szerzőt, ő Hésziódosz.

Két rövidebb terjedelmű munkával vívta ki magának a halhatatlanságot: az egyik a Theogónia (magyar címe Istenek Születése), a másik a Munkák és napok.

Kellemes, szórakoztató, gördülékeny stílusban megírt olvasmányok, melyek nem késztetik az olvasót komolyabb szellemi teljesítményre, de kétlem, hogy fennmaradásukat irodalmi értéküknek köszönhetnék.

Az Istenek Születése egyike az ókorban írott és a mai napig fennmaradt mitológiai összegzéseknek, színesebb és olvasmányosabb, mint Apollodórosz meglehetősen szárazra és kimerítőre sikerült Mitológiája, de művészi kivitelezésben meg sem közelíti Ovidius Átváltozásait. Lelkesedésében néha kissé túl is lő a célon, a Nereidákat illetve az Óceánidákat egyenként felsorolni körülbelül olyan hatást tesz az olvasóra, mint amikor az Ószövetség sorolja hosszú oldalakon át, ki nemzett kicsodát. (Csak a Nereidák szebbek, a nevüket is beleértve.)

Aki ezt írta, nem költő volt, s nem hadvezér vagy filozófus, hanem egy hétköznapi falusi gazdálkodó. (Radnóti kíméletlen szavaival élve „ügyeskedő tollforgatónak” nevezném.)

Ám éppen ez az, ami újdonságot hoz irodalomtörténeti szempontból, egyszer csak megszólal valaki, aki széles olvasórétegek számára szánt művében önmagáról kezd el beszélni. Erre korábbról nem ismerünk példát. Megérkezett a líra.

Hésziódosz élvezhető, érthető és korrekt módon tálalja az emberiség kétféle eredetmondáját, a titános-Prométheuszos-Pandorás verziót illetve a korszakokra tagolt változatot, mely kezdődik az aranykorral s bezáródik a jelenlegi (már úgy értem a szerző korabeli) ötödik korral, melyben az emberek csupán árnyai fényesebb korszakbeli őseiknek. Pontosabban elődeiknek, mert rokonságban nem álltak.

Míg olvastam, az járt a fejemben, milyen furcsa szereplőkbe botlik az ember a görög mitológiában. Mint például Hekaté, a boszorkányság és a keresztutak istennője. Miért éppen ezeké? És hogyan válhatott éppen azzá

 ..kit megtisztelt Zeusz Kronidész ragyogó adománnyal,
adva a terméketlen tengerből meg a földből
osztályrészt neki, megbecsülést is a csillagos égben,
így lett legtiszteltebbé a haláltalanok közt.

Ő uralkodik a kísértetek és az éjszakai jelenések fölött. A hármas keresztutaknál szokott éjfélkor megjelenni fekete kutyái kíséretében, és elviszi a számára ott elhelyezett ajándékot. Háromfejű alakban is szokták ábrázolni (olykor nappal, holddal és hajnalcsillaggal a homlokán), vagy három testben.

Ámbár, minden nép agya másra jár. A japánoknak van egy ünnepnapjuk, amikor a három illetve hétéves kislányokat és az ötéves kisfiúkat ünneplik. Kizárólag őket. Ezt hogyan hozták össze?

Igazán elemében mégis akkor van a mi derék Hésziódoszunk, amikor a szó a mindennapokra, sőt, a mindennapok ügyes-bajos teendőire terelődik. Ebben a világban otthonosan mozog és azonnal megszólal belőle a falusi gazdálkodó, aki

• pontosan ismer minden mezei munkát

     Majd mihelyest szántáshoz látnak a többi halandók,
akkor kell neked is megkezdened és veled együtt
szolgáidnak, száraz vagy csapadékos időben,
jókor, hogy bőséges termést hozzon a földed.
Nem csal meg, ha tavasszal szántod s újra a nyáron.
Addig vesd az ugart be, amíg laza még a göröngye,
s elhárítja a bajt, s megvigasztalja családod.  

• és még ahhoz is ért, amihez nem, ez a fajta úgy látszik, örök

 Könnyelmű lelked ha a kalmárság fele hajlik,
éhségtől, nyomorúságtól szabadulni akarva,
zúgó tenger törvényére tanítalak én meg,
bár a hajók dolgát, a hajózást én se tanultam.
Máshova én sose mentem a tengeren át a hajóval,
Euboiába csupán Auliszból, hol gyülekeztek
egykor s megvárták a vihar végét az akhájok
szép asszonyban gazdag Trója felé törekedve.

• minden napról tudja egy hónapban, mit kell tenni illetve mit nem tanácsos (innen a mű címe is):

Hasznos két nap ez is: tizenegy, s mi következik erre,
gyapjat nyírni előbb, a tizenkettőn meg aratni,
és ez utóbbi az elsőnél is előbbre való még.
Mert ekkor szőnek hálót a magasban a pókok,
hosszú nyári napon, ha a termést hordja a hangya,
lásson hát a szövőszéken munkához az asszony.

• erős kritikával illeti a hatályos jogrendszert és annak megvásárolható szereplőit, nyilván volt szerencséje perben állni fűvel-fával:

 Mert ha a törvényt elcsavarod, fut utána az Eskü,
s bár meghurcolták, az Igazság sodra erős még,
pénzéhes bíró a jogot bár csűri-csavarja.

• sőt, még a hatalmasoknak is odaszúr alkalmasint:

Gondoljátok meg, hogy itéltetek, ó, ti királyok!
Mert közelünkben járnak az istenek, itt a halandók
közt, s azokat látják, akik elferdítik a törvényt,
egymást megrövidítik, az istennel se törődnek.

• nem habozik kissé földszagú, ámde nyomatékos ideológiával is megtámasztani mondanivalóját

Nem szégyen dolgozni, de szégyen tétlenül élni.
Dolgozzál, s féltékeny lesz rád, látva a lusta,
hogy vagyonod nő és a vagyonnal jár a dicsőség.
Jobb lesz az, ha dologhoz látsz a te állapotodban,
csélcsap lelkedet elfordítod a más vagyonától,
s munkával keresed kenyered, hallgatva szavamra.

Kevéssé szimpatikus vonása a szerzőnek az a mód, ahogyan durván gyalázza a női nemet, ha a korszaknak lettek volna nőjogi aktivistái, azt hiszem, az ő fejét követelték volna először:

  Tőrbe ne csaljon az asszony sem, ringó derekával
s hízelgő fecsegéssel, gazdag csűrt szimatolva,
mert tolvajban bízik az ember, bízva a nőben. 

Összességében a javára írható, hogy az ő világa mentes mindenféle idealizmustól, a hétköznapok búját-bánatát éppen úgy megénekli, mint a mitológia rémségeit. A hősiességnél sokkal többre értékeli az időben elvetett magvakat és a gabonával teli csűrt. Kifinomult érzelmeknek híján van ugyan, viszont hű képet kaphatunk általa a kor mindennapjairól.

Kár érte, hogy nem jutott magasabbra, de már az antik időkben is sokkal többen voltak a thyrsus hordozók, s csak kevesen az igazi megszállottak. 

Berzsenyi Dániel is hasonló gazdálkodói háttérrel indult költői pályáján, méghozzá gondos és sikeres gazdaként, de belőle századának egyik legnagyobb lelkű költője lett, mégha sajnálatos módon kevesen is tudták követni szárnyalását, köztük, örök szégyenére, maga Kazinczy sem.

Ha Hésziódosz ma élne, traktoron ülve prédikálna. Amit mond, azt viszont érdemes megszívlelni, mióta világ a világ: a törvény és ne a gőgös erőszak útján járj, hagyd futni, ki gyűlöl, munka után kezdd újra a munkát, stb.